2023.07.27.

Tözsutasok, ismeretlen ismerősök

Vannak az állandó törzsutasok, akik mindig ugyanabban az időpontban, a szokott helyen, a szokott időben utaznak egy adott járattal. Így bizonyos arcok, emberek ismerőssé válnak. Így volt ez egy kedves néni estében is, aki minden késő este a kórháztól utazott a Tinódi utcáig. Mindig az első ajtón szállt fel és le. Valamelyik 2018 márciusának egyik napján is jött velem, de a Tinódi utca előtt nem jelzett senki. A fejemben viszont ott motoszkált, hogy a néni mindig ott szokott leszállni.

 

Gondoltam, mindegy, a biztonság kedvéért megállok, lehet, a néni csak elfelejtett jelezni. Megálltam, kinyitottam az első ajtót, de senki sem mozdult. Néztem a belső tükröt, a néni békésen ücsörgött. Kinyitottam a fülke ajtaját, kihajoltam és megkérdeztem tőle: „Csókolom drága, Nem itt tetszik leszállni?” Meglepett arccal, kerek, csillogó szemekkel nézett rám. Elmosolyodott. „Maga ennyire odafigyel az utasokra?!” Mondtam neki, hogy ez főként a szokás hatalma, hiszen mindig itt száll le, most is azért álltam meg, hátha elfelejtett jelezni. „Igen, nagyon kedves és figyelmes, de most még megyek a boltba, így kettővel később szállok le” – felelte. Oké, világos, bezártam az ajtót és már mentünk is tovább.

 

Na, azóta mindig köszön, mosolyog. Ma is jött. Felszállt a kórháznál, mondom neki:

Szép estét… Hová vihetem?

Haza kérném a fuvart, sofőr úr

Máris, azonnal.” - és jót nevettünk.

 

Ezekért a pillanatokért érdemes igazán ezt a hivatást választani 😊

 

 

Fodor Zsolt

8 éve autóbusz-vezető