2023.09.22.

A legmerészebb karrierváltás?

Először villanyszerelőből lettem sírásó és ravatalozó. A cégem, a Fővárosi Temetkezési Intézet a tudtomon kívül rakott havonta 5000 forint nyugdíj előtakarékosságot a nevemben. Bár lehet, hogy szóltak, csak én nem figyeltem. Lényeg a lényeg, egyszer meglepetés ért. Jött az OTP-től egy papír, hogy adómentesen kivehetem a hozamot 10 év után. Mondom, milyen hozamot, hiszen nekem nincs is számlám az OTP-nél. Na, ekkor tudtam meg, hogy a cég létrehozott egy számlát a nevemre. Ez az összeg akkor nagyjából 680 valahányezer forint volt. Kivettem és gondolkoztam, hogy mit csináljak ezzel a „talált” pénzzel, hogy ne kótyavetyéljem el. Gondoltam, hogy valami hasznos dologra kellene költeni. Mondtam a feleségemnek, hogy lerakom a jogsikat, C-t, D-t, E-t. Akkor még nem volt csak B kategóriám. Leraktam a jogsikat, hál’ Istennek elsőre sikerült minden, aztán feledésbe is merült a dolog.

Egy idő után aztán jött egy vezetőváltás. Az új vezetés pedig kitalálta, hogy legyen egyfajta rotáció. Vagyis, aki addig Újpesten dolgozott, az menjen Budára. Aki Budán volt, az menjen Újpalotára. Engem át akartak rakni Újpestről Budafokra. Nem volt kedvem hozzá, mert nekem Újpest volt közel, és jól éreztem magam a megszokott közegemben. Ekkor mondtam azt, hogy ha tényleg így döntenek, és új embereket kell megszoknom, akkor azt nem a Fővárosi Temetkezési Intézetnél, hanem egy új helyen fogom megtenni. De ezt így ebben a formában nem vállalom. Győzködtek, hogy gondoljam át, ugyanúgy csoportvezető maradnék, csak egy másik helyen. Szóval 20 év után közös megegyezéssel eljöttem. Utána kezdtem el keresgélni, hogy hogyan tovább. Villanyszerelőnek nem akartam visszamenni, mert a műtött térdem a létrázást már nem bírta volna. Keresgéltem a neten, majd a feleségem szólt körülbelül egy hét után, hogy hiszen ott van a jogsim. Akkor kezdtem el nézegetni ebben az irányban is.

Először a BKV-hoz vittem egy önéletrajzot. Válaszra sem méltattak. Aztán a Volánnál próbálkoztam. Ott megtudták, hogy kezdő járművezetőről van szó, és onnantól nem foglalkoztak velem. Ezután jött az Arriva, ami akkor még VT-Transman volt, ahol viszont tárt karokkal fogadtak, mindenféle tapasztalat nélkül. Azóta pedig itt vagyok, immár 11 éve.

Az első két hét kritikus volt. Nem volt gyakorlatom, nem volt tapasztalatom, és akkor még nem volt ilyen képzés sem az új belépőknek, mint most. Megmutatták, hogy ez itt a busz, és mondták, hogy holnap már a 156-os viszonylaton fogok dolgozni. Úr Isten, az micsoda? Azt sem tudtam, mi az a viszonylat. Megmondták, hogy honnan indul a busz, aztán gyorsan elszaladtam bejárni az útvonalat. Másnap pedig jöttem dolgozni. Akkor szembesültem vele, hogy fel sem tudok szállni a buszra. A kollégákat kértem, hogy mutassák már meg, hogy kell egyáltalán kinyitni az ajtót. Ennyire kezdő voltam. Első nap nagyon féltem. Tiszta görcsben vezettem végig.

Egy hét után sikerült elbíznom magam. Szoktam is mondani az oktatáson az új kollégáknak, hogy az én példámból tanuljatok. Mikor már úgy érzitek, hogy mindent tudtok, akkor az húzzátok le az ablakot, dugjátok ki a fejeteket, mert akkor jön a baj. És akkor én elmesélem nekik, hogy a következő héten én egy nap két buszt is összetörtem. Nem nagy törések voltak, de attól még események voltak. Akkor még az volt a szabály, hogy minden sajáthibás esemény 50 ezer forint. Másnapra kértem szabit, mert megviseltek a történtek. Egész éjjel nem aludtam. Mondtam a feleségemnek, hogy fel fogok mondani, mert senkinek az életével nem akarok játszani. Másnap mondtam Gyulának, a telephelyvezetőnek, hogy kilépek, és kérdeztem, hogy hol kell fizetni.

Ő és Mercz Laci volt, aki végül meggyőzött, hogy ne mondjak fel, ne menjek sehova, a kárt pedig majd apránként levonják a fizetésemből, észre sem fogom venni. Nekik köszönhetem, hogy most itt vagyok, és egyáltalán nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Egyszer jött egy lehetőség és megkérdezték, hogy nem szeretnék-e oktatni. Tulajdonképpen a feladat az lenne, hogy átadjam a kollégáknak azt, ahogyan én dolgozok. Miért rám esett a választás? – kérdeztem. Mondták, hogy jól csinálom, amit csinálok, 8 év alatt nem volt velem szemben jogos utaspanasz, és leszámítva azt a két törést a második héten, nem törtem buszt.

Ráadásul mióta a cégnél vagyok, 11 év alatt sosem voltam betegállományban. Két szívműtétem volt, de én szabadnapokon elintéztem azokat is. Beszéltem a vezénylővel, hogy kellene péntekre meg hétfőre egy szabadnap. Befeküdtem, megműtöttek, aztán két nap után saját felelősségre kijöttem, mert mennem kell kedden dolgozni. Nyilván fizikai munka esetében más lett volna a helyzet, de a buszon csak ülni kell. Nincs abban semmi megerőltető.

A lényeg, hogy nagyon megszerettem a buszvezetést és szeretnék majd innen nyugdíjba menni.

Kertész Pál

11 éve autóbusz-vezető