2023.07.25.

A házszámok rejtélye

Minden nap történik valami, amitől az adott műszak jó lesz vagy rossz. Vagy hosszú, vagy rövid, vagy könnyű, vagy nehéz. Gyors, lassú, érdekes, emlékezetes, szokásos, rendhagyó vagy mittudommá’ én. Egy biztos. 2018 augusztusának egyik délutánja folyamán felszállt egy nénike a Csikó sétánynál. Kedves, aranyos tünemény kis nénike volt.

Azt mondta nekem, egy házszámot keres. Nem írom le melyiket, nehogy baja legyen belőle. Hát mondom, ha jön egy megállót, azt hiszem akkor leszünk kábé ott, amit keres. Rám néz.. Neem, hát biztos hogy nem az lesz a cím, mer ő ott lakik.  Csak lestem... Megkérdeztem tőle, hogy most tényleg azt a címet keresi, ahol lakik??? Igen - válaszolta. Ahhhaa, így már minden világos. Elmondta, tudja, hogy hol lakik, de azt hallotta, hogy ebben az utcában máshol is van ugyanaz a házszám...

Rendben, mondtam, aztán bezártam az ajtót és indultam tovább. Közben tovább faggattam a nénit, hogy mi merre hány méter. Hamar kiderült, hogy meg van zavarodva. Egyből kérdeztem, egyedül él-e. Azt mondta, hogy a fiával, de most vitáztak és a fia kiabált vele, mert a néni azt állította, hogy nincs az utcában másik ugyanolyan házszám. Hát mondtam neki, hogy szerintem sincs. Gondoljon csak bele: ha írok magácskának egy levelet, hogyan kapná meg?

Szerencsémre nevelőanyám – aki ápolónői végzettséggel rendelkezik – épp a buszomon utazott. Átlátta a helyzetet, leültettük a buszon a nénit, szóval tartottuk, megnyugtattuk, hogy minket is érdekel a dupla házszám rejtélye, sőt még a rendőröket is megkérdezzük, ők biztos tudják, hiszen ismerik az utcákat, hátha tudnak segíteni. Mondta a néni, hogy jó persze!  Természetesen figyelembe vettem a többi utas érdekeit, menetrend szerint haladtunk tovább, közbe rádión rendőrt kértem a végállomásra. Hiszen egy zavarodott, idős nőt nem szívesen engedek ki a városi forgatagba, ha már egyszer a biztonságot jelentő buszomra felszállt.

Mire begurultunk a végállomásra, a járőr már várt minket. Lesegítettük a nénit. Hála Istennek egy nagyon korrekt, türelmes, és jófej rendőr fogadott, aki úgy beszélt a nénihez, mintha a saját nagymamája lett volna. Elkérte a lakcímkártyáját, megnéztük, tényleg ott lakik-e, amit mondott. A rendőr úr elmagyarázta a néninek, hogy valóban, minden házszámból csak egy van utcánként. A néni neki is mesélte hogy vitáznak a fiával mert ő ezt nem hiszi el neki, mivel a fia azt hallotta hogy több is van. Még azt is megjegyezte a rendőr hogy minél hamarabb tegye a csokiját hűtőbe, amit a táskájában tartott, hiszen megromlik a melegben!  Nevelőanyám mondta később, ami nekem fel se tűnt, hogy a kis kardigánja is fordítva volt a nénin. Írd és mondd, a rendőr türelmesen meghallgatta a nénit, majd felajánlotta hogy hazaviszi őt, és mint hivatalos szerv, megmondja a fia előtt is, hogy tényleg csak egy házszám van, így fog neki hinni.

Besegítette az autóba, és hazavitte a nénit. Én pedig menetrend szerint el tudtam indulni a következő körre, tudván, hogy a kedves nénike a legnagyobb biztonságban, épségben ért oda haza, ahol hivatalosan is lakik.

Azt hiszem, ez a műszak ettől lett sikeres!

Fodor Zsolt

8 éve autóbusz-vezető